"Jézusnak mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért." (Zsid. 2,17)

A hitvallásunk 34. kérdése (HK) így szól: miért nevezed őt mi Urunknak? Azért, mert ő mind testünket, mind lelkünket a Sátán és bűn hatalmából nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltotta meg, és tette a maga tulajdonává. Kissé távol áll tőlünk az engesztelési szertartások hangulata. Valaminek, valakinek bűnhődnie kell a bűnökért. A nagy engesztelési napon a bűnöket ráolvasták a kecskebak fejére (bűnbak), és kihajtották a pusztába. Áldozatok sokaságának vérével szereztek engesztelést. A főpap egy évben egyszer ment be a szentek szentjébe, hogy a szertartást elvégezze. Mindenkinek éreznie kellett, hogy győzelem történt. Noha mindig meg kellett ismételni, érezhették a szabadulást.

Jézusról viszont tanítjuk, hogy bemenvén a szentek szentjébe egyszer s mindenkorra, mint főpap engesztelést szerzett a bűnökért. Ez volt a tökéletes engesztelés, amit nem kell megismételni. "Ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek." (Jn 8). Istennek az egész emberi nemzetség bűnei ellen való haragját testében, lelkében elhordozta, és így szerzett engesztelést a mi számunkra. Aki bűnbocsánatot nyert egyszer, az nincs a bűn kényszere alatt. Szabad nékünk nem vétkeznünk, mert Jézus megtörte a bűn hatalmát. Mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít bennünket. Ámen.