"Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet." (Zsolt. 94,19)

"Megtelik szívem aggodalommal" - talán ez jellemző mindannyiunkra. Lehetne sorolni, hogy mi az oka: nem vagyok jobb az én atyáimnál, elvesztettem az összefüggéseket, házastársam elhidegült, gyermekem már nem tisztel, elvesztettem szeretteimet, engem teljesen leírtak, nem szeretnék társaságban megjelenni, szégyenlem magam, nem tudom teljesíteni azt, amit elvárnak tőlem. Egy nagy semmi vagyok... Valóban telítődik naponta, szinte túlcsordul a panasz. A terheim hegyekké nőttek, mondja az énekes. Embereknél nem találtam segítséget.  Ilyenkor viszont megnyílik az ég. "Csak légy egy kissé áldott csendben, magadban békességre lelsz..." - így szól egyik énekünk szövege.

Boldog az az ember, aki felüdülést talál Istenben. Azt hiszem, sokkal többen megtalálták ezt, mint ahányan bizonyságot tesznek erről. Igaza van az egyházatyának, amikor azt mondja: magadra nézve teremtettél Uram, és nyugtalan a mi lelkünk, amíg meg nem nyugszik benned! Valóban Ő a felüdülés, csak próbáld ki. Minél több ember bízik Isten szabadításában, annál kevesebb gyáva, hitetlen és félénk ember lesz a világon! És kevesebb lesz az aggodalmaskodó. Kérjük a vigasztalást Istentől, ma is! Ámen.