"Meg is váltja Izráelt minden bűnéből."

 (Zsolt. 130,8)

Ez a megállapítás egy hitbeli elmélkedés konklúziója. A zsoltáros a mélységben érzi magát. Az világos, hogy a bűnök miatt lefele tart az ember élete, sőt a bűn súlya nyomja egész életét. Önmagát nem tudja kihúzni a mélységből.  A legszomorúbb az, hogy a megmaradás is ehhez kapcsolódik. Ha Isten számon tartja a bűnöket, akkor senki sem maradhat meg. Luther a maga rendjén kereste a szabadító, kegyelmes Istent, és megtalálta. Az imádkozó is Istenhez fordul, mert érzi és tudja, hogy csak ő tudja meghirdetni a bűnbocsánatot, mert nála van a bocsánat. (4.vers) Várakozás és bizalom, ez a kettő ötvöződik az imádkozó lelkében. 

Jó, hogyha felfele tart az életünk. Ha azonban lefele tart, akkor forduljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez. A Krisztus váltsághalála minden hívő lélekre nézve megtörtént, hogy az ő feltámadásával mi is új életre keljünk. Bocsásd meg, Urunk, vétkeinket! Ámen.