"A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy miképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk." (Róm 6,4)

A keresztségről sokmindent gondolunk. Egyesek mágikus hatást tulajdonítanak a keresztvíznek, mások megjelölést értenek a keresztség alatt.  Az bizonyos, hogy túl a jelépes cselekedeten, hit által sokkal többet jelent. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül. Láthatatlan, de letörülhetetlen (indellibilis) jel, mert ismeri az Úr az övéit. Miként a víz, amellyel megmosakszunk, külsőleg lemossa a test szennyét, úgy Krisztus vére megtisztít bűneinktől. Egész életünkben megerősítést jelent  számunkra. Amikor Luther kétségeskedve bánkódott bűnei miatt, ezt hajtogatta: de hát meg vagyok keresztelve...

A keresztség azonban bemerítkezést is jelent. Mi a spirituális értelmezést tartjuk helyesnek ezzel kapcsolatosan. Amikor a hívő bemerítkezett (alámerült a vízben), ezzel jelképesen meghalt régi életére nézve. Amikor kijött a vízből, akkor új életre támadt. Éppenúgy a keresztségünk azt jelenti, hogy új életben kell nekünk ezentúl járni. Éppen az engedelmes élet, életünkben a Lélek gyümölcsei tanúsíthatják ezt.

Ma is elgondolkodhatunk ezen. A keresztségünk már tény, már adottság. Vajon van-e a részünkről állandó hajlandóság az új életben való járásra? Ámen.