"Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." (1Pét. 3,15b)

Készen vagy? - kérdezi az anyuka gyermekétől iskolába indulás előtt. Igen, mert csak akkor lehet indulni, ha minden a helyén van, minden rendben van. Sem mosakodás hiányában, sem a megfelelő öltözet nélkül nem tanácsos elindulni. Persze az is lényeges, hogy a táskában lapuló könyvek és füzetek rendben legyenek. Aztán készültél-e mára? - kérdezi a tanár.

Valahogy ilyen mindennapos a keresztyén ember törődése Istennel, önmagával és embertársaival kapcsolatosan. A készenlét lételem, nem lehet bármihez kezdeni ennek hiányában. Az élet is számonkéri tőlünk a megfelelő választ a kihívásokra. A keresztyén emberben meg kell legyen az a teljesebb reménység, amely túlmutat a földi körülményeken, és amely egyedül Isten kegyelmében, szabadításában bízik. Megvan-e ez bennünk?

Egyszer egy furcsa dolgot hallottam: ne tégy bizonyságot a te hitedről (reménységedről), ha nem kérdeznek, de élj úgy, hogy kérdezzenek. Szóval úgy kell élni, úgy kell járni ma is, hogy lássák mások is: tényleg él bennünk a reménység. Ámen.