"Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból." (Lk. 1,78)

   Sokszor jó az embernek visszatekintenie gondolataival gyermekkorába, hogy annak  távlatából visszanézhesse saját küzdelmét az ismeretlennel. Abban a korban merészen tehettük fel érdeklődő kérdéseinket szüleinknek és sok jó válasz nyugodott meg szívünkben, Isten hozzánk való jóságának egyszerű, de annál nagyszerűbb tudatában. Jó volt megtudni azt, hogy az emberek számtalan gonoszsága ellenére, a szánalmas világot Isten mégsem akarja elpusztítani sem özönvíz által, sem kénköves eső által, hanem könyörülő irgalmával egy sokkal szebb terv által, inkább meglátogatja, mint felkelő fény a magasságból, hogy eloszlassa lelkeink sötétségét és világosságot árasszon szét bennünk és közöttünk. Gyermekkorom legszebb ismerete volt ennek az örömhírnek hallgatása és szívembe csatolása... Még ma is magamban hordozom ezt az örömet... De ma már szülőként jómagam sem feledkezhetem meg arról, hogy ezt az ismeretet gyermekeimnek, mások gyermekeinek...  Isten gyermekeinek átadjam... Mondjuk el ezt mindnyájan a szánalmas világ gyermekeinek. Ámen.