"Legyen meg az Úr akarata!" (ApCsel. 21,14b)

     Ugyanaz a gondolat szólal itt meg, mint a Jézus Krisztustól tanult imádságban, számomra mégis egészen más kicsengése van. Mintha a lemondás, feladás, belenyugvás hangja lenne: megannyi küzdelem, fáradtság, szenvedés után mondjuk így, amikor azt gondoljuk, nincs több lehetőség. Pedig ki lehet, ki kellene mondjuk már mindezek előtt. Valahányszor csak belekezdünk valamibe, vagy belekényszerülünk valamit végigjárni, mondjuk ki hittel: "Legyen meg az Úr akarata". És legyünk mi szolgái, eszközei, edényei mindazok véghezvitelében, amiknek meg kell történniük. Anélkül, hogy feladnánk, meginognánk, belefásulnánk. Hadd legyen az Úr akarata az én akaratom is. Ámen.