"Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!" (Ézs. 5,20)

Messze nem tudatlanságról és tévedésről beszél Isten szava. A teremtmény szándékos engedetlenségre való hajlamát jeleníti meg. Figyelmeztet arra a velünk született negatív képességre, hogy tudunk az isteni rend ellen beszélni és cselekedeni.

Ismerjük a jó rendet, amelyet Isten adott az embernek, ismerjük akaratát, ismerjük törvényeit, és mindezeket el is fogadtuk magunkra nézve a konfirmáció, házasságkötés, lelkipásztori, presbiteri esküinkben. Persze sok minden próbál kényszeríteni minket az ellenszegülésre. A szükség számtalan fajtája, a kívánságok mézédes csábítása, a felajánlott kompromisszumok lehetősége. De nem engedhetünk, mert jaj nekünk. 

Jaj. Ezután a szó után nem lehet jóra várni, pedig mi mindnyájan a jóra vágyunk. Hát szívleljük meg Isten szelíd szavát, és elfogadva az Ő rendjét, ne tegyünk sem szóban sem cselekedetben, de még gondolatban sem ellenére. Ámen.