"Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha." (Ézs. 64,5a)

     Régen, ha egy település lakosait súlyos ragályos betegség pusztította vagy tizedelte, akkor volt hogy az egész települést felgyújtották így védekezve a ragály terjedése ellen. Az emberek nagyon féltek a betegségektől, ruhákat, eszközöket... gyakorlatilag mindent megsemmisítettek a fertőzött vidékekről. Ezért, ami és aki fertőzött helyről származott, azt tisztátalannak nevezték és igyekeztek távol tartani maguktól. Az undor és a félelem jól működő belső moralitása egyféle erkölcsi letisztulás irányába terelte ezzel a múlt társadalmát. 

    A prófétai társadalomkritika azonban, a lélek mennyei tükrén keresztül, a kollektív társadalmi moralitást teszi szóvá, amikor Isten népét és annak igazságát tisztátalan szennyes ruhához hasonlítja. Ezzel együtt egy romlott társadalom képét jeleníti meg. A helyzet mára sem sokat változott. A modern ember érzi ezt a romlást és szennyet, amelyet visel, de képtelen változtatni rajta. Szüksége van arra, aki megigazítja őt és világát, aki megtisztítja őt és igazságát, aki mindent helyre hoz. Ő Isten Fia Jézus Krisztus. Felé nap, mint nap ki lehet tárni szívünket és életünket, a többit pedig bízzuk rá. Ámen.