"Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Lk. 12,34)

Gondolom Lukács orvosként tisztában lehetett azzal, hogy hol van az ember szíve és mi a funkciója. Irányítja, szabályozza, meghatározza a vérkeringést, ezáltal a biológiai létet. Biztosan értette, hogy Jézus nem erről beszél. Nem csak a zsidók, hanem mi is, átvitt, lelki értelemben is sokszor használjuk a szív kifejezést, ha az életünk legfontosabb dolgairól beszélünk. Szívembe zártam valakit vagy valamit - mondjuk, azaz az életem fontos részévé vált. A kincs pedig mindig azt jelenti, ami a legnagyobb értékű dolgot vagy személyt jelenti az életünkben. Ami számomra a legfontosabb azért mindent megteszek. Azért élek, állandóan azon gondolkodom, csak az a valami vagy valaki tudja bennem a boldogság érzését kiváltani. Ha testben nem is, de lélekben mindig ott vagyok, ahol a kincsem van. Hasznos most az adventi időben, Karácsonyra készülve mérlegelni, hogy mi vagy ki az én kincsem? Tudhatom, hisz ott van a szívem. Adja Isten, hogy várakozásunk, keresésünk eredménye a Krisztus legyen! Ámen.