"Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?!" (Jer. 8,9b)

Jellemző a mai világunkra, hogy bármi történjen is, pozitívumként és felnagyítva kell közölni újabb és újabb találmányokat. Az emberi ész isteníti magát, hétmérföldes csizmával törtet előre, hogy megismerje saját világát. Az emberi tudás egyre rövidebb időn belül duplázódik meg. Az is igaz, hogy közben feldarabolódott, részletekben turkál, az egyes tudományágak nagyon messze kerültek egymástól. A részletekről viszonylag sokat tudunk, de az a félős, hogy nagyban elveszítettük az összefüggéseket. Ma már az a félelmünk, hogy az okosság a bölcsességnek rovására ment. Ma attól tartanak sokan és jogosan, hogy az emberiség kezében lévő eszközök mellett a bölcsesség és az erkölcs hiánya általános romlásba sodorhatja világunkat.

Ebben a folyamatban kell meghallani az apostol buzdítását: a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róm. 8) Olyanokat, akik ismerik a bibliai tanításokat, és akik felelősséget éreznek önmaguk, családjaik és a közösség iránt, a világ iránt. Akiknek szívébe van írva az ige: a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. (Zsolt. 111,10) Mert semmit sem érünk okosságunkkal, hogyha a Teremtő Isten beszédét semmibe vesszük. Adventi feladat ez is: törekedjünk az Úr szerinti bölcsességre, és készítsük az Úrnak útját, ahol éppen vagyunk. Ámen.