"Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét." (Zsolt. 20,8)

A lovak és harci kocsik bevonása az ütközetbe szinte verhetetlenné tette az ókor erős népeit. Azok elől nem volt menekülés.  Így tapasztalták, és így tudták a hatalmasok. Van valami megnyugtató azonban a kegyesek bizonyságtételében. Ez pedig a felismerés, amit máshol is megtalálunk: készen áll a ló az ütközet napjára, de az Úré a szabadítás. (Péld. 21,31) Számtalanszor olvashatjuk ezt a zsoltárokban: az Úré a szabadítás.

Lehet győzni a kedvezőtlen külső körülmények ellenére is? Lehet bízni a győzelemben akkor is ha lehetetlennek tűnik? Igen. Erről győznek meg hívő emberek vallomásai.  Mit kell tennünk?  Ismét az Úr válaszol: hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem! (Zsolt. 5o) Ámen.