"Jöjj Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged."(Zsolt. 82,8)

Költői túlzásnak tűnik az ítélet kérése a zsoltárban, pedig nem az, mint ahogyan az sem, hogy az ítélő bírónak joga és kötelessége igazságot szolgáltatni. Isten pedig bölcs és igazságos bíró, csak egyre kevesebben bíznak már az emberek közül az Ő igazságszolgáltatásában. Pedig attól még, hogy sokan nem hisznek benne, avagy elzárkóznak a gondolatától még nem jelenti azt, hogy nem kerül rá sor az idő teljességében. Ennek a gondolatnak pedig, a népek és nemzetek vonatkozásában történő kiszélesítése még inkább jelzi azt, hogy valóban a világot teremtő és fenntartó, abban pedig örökösen hatalmát gyakorló irgalmas Isten felügyeli az életünket. Számunkra pedig nagyszerű biztatás az, hogy a mi Párfogónk az Úr Jézus Krisztus az Ő jobbján ül, "...és rólunk minden kárhoztatást elvett..."(Heidelbergi Káté), mert mindannyian az Ő öröksége vagyunk. Ámen.