"Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be?" (Jer. 14,8)

     Micsoda réges-régi kép! Egy vándor szállást kér éjszakára. El se tudjuk már képzelni, hogy egy idegen beállítson hozzánk estefelé és a kötelező vendégszeretet befogadtassa velünk. Pedig, ha eggyel megtesszük a legkissebbek közül, Jézussal tesszük meg.

     Milyen az a társadalom, ahol a jeremiási kép még csak eltorzulva sem jelenhet meg? Ma Jézust még jövevényként sem fogadnánk be, nem úgy vagyunk berendezkedve. Holott neki minden hajlék otthona kellene legyen, vetett ággyal, az asztalon terítékkel, a szivekben szeretettel. Jöjj el Jézus, lakozz nálunk! Ámen.