"Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek." (Zsolt. 71,18)

     A hagyományos családmodell képe villan fel ebben a rövid fohászban. Ahol az idős ember nem megtűrt tagja a társadalomnak, hanem nélkülözhetetlen tagja a családnak, hiszen tapasztalatait, bölcsességét kell átadja az ifjú nemzedéknek, amely puszta jelenlétével bearanyozza  az öregkort. Ma szakemberek állnak mindkét oldalon: az idősek ellátásában éppúgy, mint a gyermekek nevelésében. A mai aktív korosztály lélekben már nem arra készül, hogy nyugdíjas éveit az unokák nevelésével töltse. Pedig azoknak sokkal inkább szükségük van az érzelmi kötődésre, mint bármiféle megszerezhető tárgyi tudásra. Amíg még lehet, kérjük Istent, hogy hirdethessük nevét késő vénségünkben jövő nemzedékeknek. Ámen.