"Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mi módon változtál hát nékem idegen  szőlőtőnek fattyú hajtásává?" (Jer. 2,21)

     Van néha úgy, hogy kell egy pofon ahhoz, hogy az ember magához térjen. Lehet az a pofon virtuális is, de ilyenkor legalább megérti az ember, hogy csakugyan megéri odatartani a másik orcánkat is. Nekem ilyen ébresztő volt ma reggel a "fattyú" szó az igében.

     Az a kép még úgy-ahogy elviselhető, hogy az ember bűnei révén idegenné válik az atyai házban, mert az Atya kegyelme továbbra is befogadhatja őt. De józan ésszel mindenki beláthatja, hogy nemes szőlőn vadhajtásnak keresnivalója nincsen: le kell onnan vágni. Ébresztő, barátaim! Tavaszodik, nehogy későn eszmélve tűzre vettetve találjuk magunkat! Ámen.