„Jézus ezt mondta a vaknak:” Láss! A hited megtartott!” És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.”  (Lk. 18,42-43)

Borongós napokon megesik, hogy megtesszük az utat a lakástól a munkahelyig, és nem emlékszünk semmi részletre. Rutinosan közlekedtünk, de vakok voltunk mégis. Pedig ott voltak számunkra a reggel reményteljes üzenetei, a fény, a fák, az égbolt, a színes világ, az emberek tekintete.  Miért nem észleltük? A vak pedig csak egyet kérhet: hogy lásson. Amit eddig csak elbeszélésből hallott, amit csak a szavak erejével meséltek neki, ő látni akarja saját szemével. Mi miért nem figyelünk ezekre?

Volt már eset, hogy a vak ember hívta fel a „látók” figyelmét olyan részletekre, amiket a rutinos ember elfelejtett. Jó lenne gyógyítani magunkat e gondolatokkal. Többet ér egy új reggel minden minket lehúzó gondolatnál. Mert a Jóisten új üzenete van benne. Újrakezdés, új öröm, új lehetőség, új reménység. Nyisd meg szemeimet, Uram, hogy láthassam, amit eddig nem láttam meg, hogy ma is dicsőíthesselek téged! Ámen.