"Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek."(Ézs. 65,1a)

A prófétai korszak sajátossága az, amikor Isten népéhez szóló üzenete sajátos emberi hangon, sajátos emberi habitussal felruházva szólal meg. Az emberi sértett önérzet ugyanolyan hangsúlyt kap benne, mint bármi más, ami meghatározó, ám annál érzékletesebben módon fejezi ki a nép megveszekedett sorsát és annak előzményét. 

Mindenkor tudni kell azt, hogy nem Istennek nemtörődömsége miatt került népe büntetett sorsra, hanem éppen ellenkezőleg: népe lett hűtlen Hozzá, fordult el Tőle, hagyta el szövetségét és annak pedig komoly ára lett a babiloni generáció számára.

Ez a gondolat pedig ma is üzen számunkra: Isten komoly figyelemmel kíséri Vele való kapcsolatunk alakulását hiszen Ő állandóan nyitott a "párbeszédre" és lényegesen többet ajánl a minimális kontaktus jellegtelen léténél, ugyanis Ő szent Fiában az örök élet evangéliumát helyezte a benne bízók számára elérhetővé. Ámen.