„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”  (Jak. 5,16a)

Minden bibliaolvasó ember számára feltűnik a gondolat gyakorisága: a bűneink szoros kapcsolatban vannak a betegségeinkkel. A lelki sérelem testi betegséggé alakul. Nem a modern lélektan találta föl ezt a kapcsolatot, mint ahogyan sokan vélik. Esetleg tételesen megfogalmazták, és jól mediatizálták. Már rég kiderült, hogy a spanyol viaszt nem mi találtuk föl. Csupán rá kellene hangolódni az evangéliumok finom üzenetére, és észre kellene venni azt, hogy a bölcsesség nem a tudomány fejlődésével állt elő. Az viszont igaz  lehet, hogy a felszínes álbölcsesség a tudomány köpenyében jelenik meg. Az Úr félelme kezdetektől magában hordozta a bölcsesség megismerését.

Nem az a lényeges, hogy a mai gyógyszeriparról értekezzünk, hanem az, hogy Isten gondviselését ebben a nagyon egyszerű, emberi megközelítésben meglássuk: beszéld el a te bűneidet, tedd le annak terhét, mondd ki, mi bánt, oszd meg terhedet, és megszabadulsz. Az imádság azért szükséges, mert kicsíszolja, és elsimítja a lélek dúrva felületeit. Amíg teljesen síma nem lesz, mint a tükör, és amíg meg nem gyógyul a lélek. Isten ígérte ezt. Elhiheted. Ámen.