„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”  (1Pét.1,3)

Húsvét utáni vasárnapon ez is egy igazi Benedictus, akár a Zakariásé, amikor megszületett  Keresztelő János, a Messiás előfutára (Lk. 1,68). Áldott az Úr! Zakariás a születés fölött, Isten ígéreteinek a beteljesedése fölött újjong, és azért ad hálát. A feltámadás ténye és az ebből fakadó élő reménység szintén a születés csodájához hasonlítható. Olyanok vagyunk a hitünk szempontjából, mint újszülött csecsemők (Quasimodo geniti)  (1 Pét. 2,2).

Vágyakoznunk kell a hamisítatlan, tiszta tej után. A tiszta tanítás után.

Még egy egyszerű hajvágás után is így szól az ember: egészen újjászülettem! Rengeteg olyan szép élményünk van az életünkben, amikor ezt érezzük: egészen újjászülettünk. A hit szerinti lelki újjászületés viszont sokkal nagyobb és tisztább örömet eredményez. Ez az élő reménység, amely túlmutat a halálon is, ma hálaadásra buzdít bennünket. Keressük is, találjuk is meg! Ámen.