"Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?" (Róm. 2,4)

Ha a mi Istenünk egy listát állítana össze, amelyben rangsorolna minket jócselekedeteink szerint, a legelső helyen  lévő ember sem érdemelne semmi jót, nem hogy örök életet. Milyen jó, hogy nem készít ilyen kimutatást a mi Urunk, hanem inkább hosszan elnézi, sőt eltűri hibás gondolatainkat, gondolkodásunkat és megnyilvánulásainkat. Miért? Egyszerűen azért, mert szeret minket egyen-egyenként! Ezt a szeretetet pedig viszonoznunk kell teljes gondolkodásunkkal, összeszedve minden lelki erőnket. Nem azért kell hát ma is arra törekednünk, hogy a krisztusi erkölcs szerint járjunk, mert ezzel többek leszünk, mint a másik ember vagy kedvességet nyerünk Istenünk előtt, hanem azért mert az Ő jóságáért, elnézéséért, hosszútűréséért tartozunk Neki. Ha ezt érzed jó úton vagy! Ámen.