Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” (Mt. 21,9)

      Csörög a vekker. Álmosan nyúlok elnémítani, mint minden reggel. Ugyanaz a mozdulatsor évek óta. Megszokott rutin. Ma mégis más. Az álmom is ünnepre készített: épp sorakoztunk a templomajtó előtt, s azon gondolkodtam, hogy a jelenlévő tíz palástos lelkipásztornak mikor osszam a szent jegyeket. Úgy döntöttem, a szertartás végén, amikor én magam is venni szoktam. Ezzel ébredtem. Úgy hát sokan leszünk ma az ünnepen. A világ minden részéről összesereglünk, hogy örömkiáltással fogadjuk Királyunkat. Akkor leszünk a legboldogabbak, ha szégyen nélkül fára mászunk, hogy láthassuk őt, vagy díszes ruhánkat  gondolkodás nélkül a porba terítjük elé. Ilyen áldott, örömteli legyen az ünnep! Ámen.