"Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!" (Zsolt. 37,8)

Milyen megnyugtató a lassan ringó végtelen tenger, a kifeszített víztükrű tó, a játszi könnyedséggel csendben tovakúszó folyó. Órákat tudunk eltölteni mellettük, s szinte egybeolvad velük a lelkünk. Ugyanilyen megnyugtató, ha nyugodt lelkű, kiegyensúlyozott életű ember vagy emberek mellett kell élnünk. Biztonságot áraszt lényük és közelségük. Néha mi is tudunk ilyenek lenni, néha. Sok minden van, ami felkorbácsolja lelkünket és háborgóvá változtatja gondolatainkat, beszédünket és cselekedeteinket. Így, miként az elemi erővel tomboló tenger, mi is sok kárt okozunk. Szeretnénk, de legtöbbször nem tudunk uralkodni indulatos lelkünk felett. Olyan jó, hogy van, aki Úr mindenek felett és ahogy a háborgó tengert le tudta csendesíteni, a mi lelkünket is meg tudja nyugtatni, hogy mások számára csak a jót, a biztonságot és a nyugalmat jelentsük. Kérjük ma és mindig legyen így mellettünk a mi Krisztusunk. Ámen.