Jézus mondta: "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát." (Mt. 18,15)

Az egyházfegyelem evangéliumi mintájának egyik részét olvashatjuk ebben a versben. A lényege pedig az, hogy a keresztyén közösségben elsősorban személyesen történt az intés, abban az esetben, ha valaki ártott a közösségnek. Voltak bizonyos fokozatai a fegyelmezésnek. Mindez azért történt, hogy tiszta maradjon maga a közösség. A szeretetlen ítélkezéstől, a csoportban való megszégyenítéstől éppen ebben a személyes vonatkozásban különbözik.

Manapság sokat panaszkodunk, hogy mindenki nagyon érzékeny ilyesmire. Ha figyelmeztetünk valakit, akkor rögtön megsértődik. Pedig evangéliumi szabály, és hinnünk kell, hogy Isten akarata van ebben is. Isten szeretetével közelítsünk testvéreinkhez, és akkor megvan a remény, hogy a személyes intésünk Isten szavának erejével meggyőzi a vétkezőt. Mindenfajta fegyelmezésnek egyetlen helyes alapja: Isten megbocsátó szeretete. Ámen.