"Élettel és szeretettel ajándékoztál meg és gondviselésed őrizte lelkemet." (Jób 10,12)

Semmi kétség, az élet és a szeretet Isten ajéndéka mindannyiunk számára. Persze amennyire ez természetes és kétségtelen számunkra, éppen annyira bánt és zavar minket annak tapasztalata, hogy sokan közülünk mégis hálátlanok Isten iránt. Nyilván ez mindig is igy volt és lehetett, de nekünk nem az a feladatunk, hogy ezzel a tudattal lelkiismeretünkben megbirkózva ezt el is fogadjuk, hanem az, hogy nap mint nap a hálátlanok tudomására hozzuk az evangéliumot: "Eszetekbe juttatom továbbá atyámfiai az evangéliumot..." - írja Pál apostol a korintusiaknak (1Kor 15,1) és bizhatunk abban hogy "akinek van füle a hallásra, az hallja mit mond a Lélek" az érintetteknek. Ugyanakkor, mint egy csendes imádság belső monológja úgy tesszük hozzá Jóbbal együtt belső megnyugvásunk hálagondolatát: gondviselésed őrizte lelkemet. Egybeolvasva pedig a mai igét jó érzés tölthet el... megfogalmazódott általa bennünk a hála. Köszönjük! Ámen.