"Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!" (Zsolt. 90,17)

Mindennapi sóhajként olvashatjuk el a mai igét, pedig nem feltételezzük soha Istenről azt,  hogy Ő rosszindulatú lenne. Viszont nap mint nap mégis sokat jelent számunkra annak tudata, hogy az Ő jóindulata velünk lehet. Ez remélhetőleg nem vallásosságunk tradicionális babonájából ered... abból a babonából, amelyet valamiért sokan életük hiánypótlásaként élnek meg. Mert menet közben ez is hozzácsapódott már sok vallásos ember életéhez és szándékosan fogalmaztam így: vallásos... és nem hívő. Ugyanis a kettő sajnos nagyon nem ugyanaz. Sokan vallják magukat vallásosnak, de baj van a hitükkel és sokan élik meg mélyen a hitüket, de mégsem tartják magukat vallásosnak. Vajon miért van ez így? Lehet rajta meditálni, de sokat sejtetően azonban mégiscsak megnyugtató a mi jóindulatú Urunktól kérni azt, hogy életünket, munkáinkat és fáradozásainkat Ő tegye eredményessé. Ámen.