„Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr.” (Zsolt. 111,4)

Az Ótestamentumi kegyesség egyik alapjellemzője az Úr cselekedeteiben való gyönyörködés. Csak a gyönyörködés, csak a csodálat képes úgy megtölteni a lelket, hogy abból hálaadó zsoltár szülessen. Amíg nem tudunk ilyen szemmel és ilyen szívvel járni, addig nem születik igazi zsoltár bennünk.

Épp egy ilyen napon, amelyet az ő kegyelme is szabadnak rendelt – épp egy ilyen napon legyen időnk elmélyülni a teremtés, a gondviselés, a naponkénti ajándékok csodáinak szemlélésében. Hamarosan rájövünk, hogy mennyire kegyelmes és irgalmas az Úr. S az egyszerű sóhaj utána, vagy az egyszerű hála és köszönet nagyszerű zsoltárnak bizonyul majd. Mert lelked érezte, mert meglátta Isten mosolyát ezen a mai napon is. Hála legyen! Ámen.