„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” (Jer. 3,15)

Isten kegyelmét hirdeti a tény, hogy a történelem folyamán az igehirdetés folytonossága megvolt, hiszen az Ő Igéje soha el nem hallgatott. Éppúgy szólt az Ószövetség idején, mint az új kijelentésben. Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, az utolsó időkben szólott nékünk a Fia által. (Zsid. 1,1) Az igehirdetéssel, valamint a közösség pásztorolásával megbízott szolgák azonban nem mindig voltak engedelmesek Istennek. Ezért történhetett az, hogy szolgálatuk nem hivatásnak, hanem egyszerűen pénzért elvégzett munkának bizonyult.  Isten hirdeti, hogy fölénk emel egyetlenegy pásztort. Az Úr Jézus pedig (a juhoknak nagy Pásztora) egyedül mondhatja el önmagáról: Én vagyok a jó Pásztor! (Jn.10)

Mindannyian őrködünk valami, valakik fölött. Arra vigyázzunk, hogy igazi pásztorok legyünk, nem csupán béresek. Olyanok, akik szeretjük Istent és szeretjük a nyájat. Erre kérjünk kegyelmi ajándékot. Ámen.