"Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le." (Neh. 9,6)

Kétféle emberi gondolkodással találkozunk, ha a világmindenség tulajdonjogát vizsgáljuk. Az egyik szerint, azt mondja az ember: minden az enyém, én vagyok az úr a világ felett. Így szennyezhetem a vizeket, elorozhatom a másik elől a természet kincseit, dönthetek minden élőlény élete felől, azt teszek, amit én akarok. A másik látásmódot az emberi lélekből valami magasztos erővel feltörő kijelentésben fogalmazza meg az Isten választott embere. Minden kétséget kizárva hirdeti: Isten, egyedül te vagy az Úr a mindenség felett, tőled van az életünk! Olyan jó lenne, ha ma ez nem csak a szavak szintjén lenne igaz, hanem cselekedeteinkkel is ezt tudnánk bizonyítani! Kaptunk mára egy feladatot, te is én is. Beszéljünk és tegyünk úgy, hogy Isten mindenek felett való uralmát lássa a teremtett mindenség. Ámen.