"Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok." (Zsolt. 25,16)

A gyermek, ha éjszaka megébred, mert rosszat álmodott vagy beteg, édesanyja után kiált. Ha az udvaron játszik és bajba kerül, édesanyját hívja. Tudja, érzi, megszokta, tapasztalta, hogy ilyenkor érkezik a segítség, jön a fáradhatatlanul figyelő és gondoskodó szeretett lény. Hitben felnőve ugyanígy vagyunk Istennel is. Ha bánat, gyász, magányosság sötétsége körülkerít, ha életünk teendői közben baj ér minket kiáltani, imádkozni kezdünk, mert tudjuk, érezzük és tapasztaltuk, hogy Istenünk örök figyelemmel és gondoskodással őrzi életünket. Milyen jó, hogy ilyen a földi létünk. Milyen jó, hogy ha a kiszolgáltatottság, magányosság, az árvaság, szegénység érzése ránk tör, mi azzal a biztos tudattal kiálthatunk, hogy van édesanyánk és van Édes Atyánk, aki érkezik gondviselő szeretetével. Adjunk hálát ma Istenünkért és az ő meghosszabbított kezeiért, édesanyánkért, szüleinkért. Ámen.