"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor.8,9)

 

Vannak helyek, ahol az adakozásra való felhíváskor elhangzik ez az ige. Ráadásul a Korintusi levél kontextusában a puszta anyagi értelmezés is adva van: a ti bőségetek hadd pótolja másoknak fogyatkozását (2Kor.8,13). Nem igazán szerencsés az egyoldalú megközelítés. Könnyen félreérthető, hogyha nem ismerjük a Filippi levél értelmezését gazdagságról és szegénységről. Egymagában a gazdagság és szegénység, mint fogalmak, hozzá vannak kötve az evilági anyagi dolgokhoz. Szegény, akinek kevés java van vagy nincstelen, gazdag az, aki felhalmozta az anyagi javakat. A meggazdagodás ráadásul negatív értelmet is kapott a tisztességtelenűl vagy gyorsan szerzett gazdagság megjelölésében.

A Filippi levél (Fil.2) másfajta gazdagságról és szegénységről beszél. Krisztus nem tekintette előnynek, hogy ő Istennel egyenlő (gazdag), hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel (szegénnyé lett). Ez az alászállás tette lehetővé, hogy hitben mi felemelkedjünk Isten közelségébe, hogy Istenben gazdagok lehessünk. Amikor ezt a cserét megértjük, csak akkor vagyunk elég hálásak, hogy anyagi javainkat aszerint használjuk mások megsegítésére. Bármilyen furcsa, de csak ennek tudatában tudunk örömmel adakozni. A szegény özvegy mindenét odaadta. Istenben legyünk gazdagok! Ámen.