Jézus így szólt a meggyógyítotthoz:"Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." (Mk.5,19)

 

Szegények és betegek  mindig voltak. Csak elképzelem, hogy az előreformáció, majd a reformáció idején miért tudott olyan gyorsan elterjedni a Szentírás. Talán, mert sokan, akikre addig senki nem figyelt - a kitaszítottak, a szegények, a betegek- óriási vigasztalást, erősítést találtak benne. Saját anyanyelvükön olvashatták. Íme, valaki aki gyógyít, aki törődik velünk.  Az Úr a mi gyógyítónk! Ez ma is így van.

A bibliai vers egy másik fontos dolgot is fölvet: az otthoni, a családi misszió kérdését. Sokan állítják, hogy ez a legnehezebb misszió. Sokan, az otthonmaradottak közül, asszonyos, mellékes dolognak tartják az istentiszteletet. Sokakat megsértenek emiatt otthon. Mégis ez az egyik legnagyobb feladatunk: hazamenvén beszéljünk arról, hogy mit tett velünk az Úr. Könyörült rajtunk, és meggyógyított! Ámen.