"De eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul." (Jn. 4,23)

Tulajdonképpen mindig a jelen, a most szorításában élünk. Minden reggel megújul a kérdés: most mit teszel? Aztán tolulnak a gondolatok, jönnek a feladatok és éljük a jelent. Dolgozunk, pihenünk, szórakozunk, veszekszünk, ölelünk, bántunk. Nem egyszer olyanok vagyunk, mint az a hajótörött, aki ott ül utolsó néhány szál gyufájával a lakatlan sziget partján és tutajt készít ahelyett, hogy mentő-tüzet gyújtana. Arra gondol, majd akkor, ha a tutaj elkészült, és majd akkor ha felbukkan a láthatáron egy hajó, akkor lesz ideje a tűz meggyújtásának. Az Atya imádatának nem majd jön el az ideje, mert az most van. Minden jelen pillanat annak az alkalma, hogy lélekben és igazságban imádjuk az Istent. Lélek szerint járva és az igazságot cselekedve, Krisztust követni és keresni az Isten országát, az ő igazságát, és minden egyéb megadatik nékünk. Ámen.