"Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon." (Zsolt. 77, 12-13)

A múlt nem tér vissza sohasem, de az emberi emlékezetben sokáig megmarad. Érelmeszesedett idős emberek emlékezetében szinte tökéletesen él saját gyermekkoruk emléke annyira, hogy az a meghatározó élmény elfedi bennük a viszontagságos felnőttkor minden nehézségét... Talán így még inkább érthetjük az egyik régi sláger nagy igazságát: Csak a szépre emlékezem... Mert a sok szép és sok jó kincsként marad meg az ember lelkében, sőt... idővel egyre inkább megszépülve...

A zsidó nép is sokszor tekintett vissza saját múltjára, arra a múltra, amelyet Isten tett feledhetetlenné számukra. Heroikus múlt volt az, de magasztos csodák és kimagasló élmények övezték egész történelmüket. Volt mire visszanézniük, akárcsak a zsoltárosnak. Isten Újszövetségi népének is van mire visszanéznie, de a legfontosabb viszont az, hogy van kire vissza és előrenéznie. Mi Krisztus Tettére tekintünk, a kereszt csodájára. Ez a bizakodó hittartalom szépíti meg múltunk, jelenünk és jövőnk egészét. Ámen.