"Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van és esedezik is értünk?" (Róm. 8,34)

Szinte teljesen el is tűnt a mai köznapi beszédből a kárhozat szó. Ritkán, de akkor is többnyire pejoratív értelemben van felhasználva a beszélgetésben, és gyakorlatilag ezzel be is záratott egyféle egyházi elavult fogalomtárba. Van még egynéhány, erre a sorsra "kárhoztatott" bibliai eredetű egyházi kifejezésünk és félő, hogy a jövendő generációja csupán az értelmező kéziszótárból ismerheti csak meg magvas tartalmaikat.

Pedig Krisztus kereszthalálában ott a kárhozat tökéletes megjelenítése. Az ember megszemlélheti tettének és elveszettségének szörnyű fokát, és van is mitől rettegnie. Jó példaként viszont a hitében bátorságosan lakozó embertárs lelkében ott a mennyei kép a feltámadt Úrról, arról, aki az Isten jobbján van, és esedezik érette. Ennek az esedezésnek és  fohásznak pedig győztes dicsősége megmenti őt a rettegett "kárhozattól"! Ámen.