"Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!" (Zsolt. 25,7)

      Az érett kor akkor kezdődik, amikor az ember már nem büszke ifjúságának bűneire, olvasható egy laikus közmondásban. Bár a gondolat kísért, hogy a múltjával mindenkinek el kell számolnia, de lelkünket biztathatja a reformáció Lutherének nagy kérdésére kapott válasza, miszerint - hogyan találhatok egy kegyelmes Istent? - számunkra ez a kérdés már Krisztusban a teljes válasz garanciáját jelenti. Ugyanis előtte nem kell múltunkat rejtegetnünk, bűneinket takargatnunk, hiszen a bennünk munkálkodó szégyen lelkiismereti munkája éppen az elé teszi le e terheket, aki mindezek alól felold és felszabadít. A mai napon Isten hajlékában a templomi istentiszteleten, gyülekezeti közösségben adhatok hálát Neki azért, mert Ő kegyelmesen gondol rám, hiszen jóságos Úr. Ámen.