"Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!"(Zsolt. 108,2)

       A legszebb dalok megérintik az ember szívét, mert szívhez szólóak. Nem is csoda hiszen ott születnek, mint tiszta és őszinte érzések, amelyek feltörnek belőlünk. Ezért is lehet a zene sokakat megszólító közös nyelv, azaz egyféle kommunikációs híd a sokféle indivídum között.

      Azonban úgy, mint zsoltár és lelki ének, áldott eszköz még a jelenben is az ember és Ura, Istene között. Megérzi az ember azt a pillanatot, amikor alkalmas és kész az ő szíve arra hogy énekeljen, zengedezzen, daloljon az Úrnak, azaz zengedezzen zsoltárt, énekeljen lelki éneket, dallamban mondjon magasztalást az Úrnak az ő Istenének. A lélekben érzett belső késztetést pedig engednie kell azért, hogy szárnyaljon szívéből fel az egekig, egészen fel... az Úr zsámolyáig. Ámen.