"Sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz." (Zsolt. 71,20)

Az első kép, amit ma láttam, amikor kinéztem az ablakon és az ige, ami ma reggel megtalált, szépen kiegészítik egymást. Látóteremben az eget szürke egybefüggő felhő borítja be, csak a látóhatár legalján pillantható meg az ég tiszta kékje, s a nap fénye. De megpillantható. Igen. Sokszor életünk egére tekintve, csak a bajok és nyomorúságok feloszlathatatlannak tűnő, egybefüggő, szürke fellege az, amit érzékelünk. De ha figyelmesek vagyunk, megláthatjuk, hogy ott van, mindig ott volt, a megelevenítő, életet adó, életünket megtisztító és átmelegítő fény, az Isten világossága. Ezzel a reménységgel éljük hát át ezt a mai napot is, hogy ha lesznek is nyomorúságaink, azokat feloszlatja majd az Isten megelevenítő szeretete, hatalma, gondviselése. Ámen.