"Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, és kihozta őket..." (Ap.Csel. 5,19)

Mennyire természetesnek vesszük életünk megannyi Istentől kapott ajándékát. Látunk, hallunk, járunk, ölelünk, simogatunk, ízlelünk... Azt, hogy ezek Isten szeretetének jelei, legtöbbször csak akkor fogjuk fel, amikor meg kell tapasztalni az embernek ennek ellenkezőjét. A nappal, a világosság, a fény szintén az Úr áldásának eredménye. A természet pompája, szeretteink arcvonásai, a biztos tájékozódás, a veszélyek felismerése és még annyi minden, a nappali világosságban lehetnek örömünkre és javunkra. Az éj fénytelensége ráébreszt erre, és legtöbbször megriaszt a sötét. Az Úr azonban az éjszaka felett is uralkodik, angyalai által mellettünk van, hogy őrizzen, védjen, ha kell megszabadítson. A ma reggel fényében így lássuk Istenünket, magunkat és adjunk hálát neki. Ámen.