"Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." (Ef. 5,14b)

     Mi az, ami reggelente fölkelt bennünket? Család? Munka? Hivatás? Kötelesség? Megszokás?  Álmatlanság? Amikor este lefekszünk, gondolunk a holnapra? És ha igen, mivel töltjük meg képzeletünkben? Van elképzelésünk a holnaputánról? 

     Ha fel is kelünk, attól még egyáltalán nem biztos, hogy ébren vagyunk. Nem látjuk meg az orrunk előtt lévő dolgokat, nem halljuk, mit mondanak a fülünk mellett, rácsodálkozunk arra, ami másnak nyilvánvaló.

     Nem szeretjük az ébresztő hangot. Kellemes az álom, az öntudatlanság, a semmittevés. Lehet ennél jobb az ébredés? Lehet, ha valamit is jelent nekünk Krisztus. Vele lenni mindig és mindennél jobb. Legyen ez a napunk is vele áldott. Ámen.