"Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé." (2Móz.13,18a)

     A puszta számunkra különös, idegen, furcsa, vad hely. Ott nem lehet megélni, csak a törvény elől bujkálók, vagy rossz szándékú emberek vernek ott tanyát. Még az egész nép bűnét jelképesen hordozó bakot is a pusztába kergették az ószövetségi rendtartás szerint.

     A puszta mégis jelentheti a megmaradást és a kegyelmet a Szentírásban. Az Ószövetségben negyven éven át tanulja a nép az Isten kegyelmére hagyatkozást a pusztában. Illés ott nyer megerősítést küldetéséhez. Keresztelő János a pusztából jön elő, hogy utat készítsen. Jézus a pusztába vonul, mielőtt nyilvánosan megkezdené működését.

     Ne féljünk hát a pusztától, ha arra vezet is utunk. Isten nélkül lehet ugyan vad és félelmetes hely, de a történetek tanúsága szerint ott könnyebben lehet Istenre találni. Ámen.