"Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez." (Zsolt.42,9)

     Íme, így is lehet nézni az élet dolgait: áldást, kegyelmet látva ott, ahol mások semmit, vagy éppen panaszra való okot találnak. Lehet-e mérni a szeretetet? Mekkora ajándék, milyen széles mosoly, mely szavak igazolják csalhatatlanul a szeretetet? Honnan tudhatom, hogy valaki szeret? Érzem... Valahol a bensőmben fogalmazódik meg. 

     Isten szeret. Ennek tudatában van minden keresztyén ember, de sokkal kevesebben vannak, akik érzik is ott belül. Ők azok, akik szüntelen maguk mellett tudják az Urat, akiknek szája könnyen nyílik Istent dicsérő énekre, imádságra. Akik kevesebbet panaszkodnak, többet segítenek, sokat mosolyognak... Akik lehetünk mi is, ma is. Ámen.