"Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!" (Zsolt. 118,24)

Még nem mondtam, hogy szeptember 15.-e van? Ha valaki szó szerint értelmezi a mai igét, akkor úgy jár, mint a kedves szülő, aki azt mondja, hogy igen, ez az! Neveltem, próbáltam nevelni pár hónapon keresztül gyerekeimet, nocsak nevelje őket a rendszer, hiszen adófizetők vagyunk. Vége van a hosszú nyári szünetnek, végre délelőtt nem zavar a gyerekhad. Na, ez az a nap.

Ámde kissé mélyebbre kell nekünk ásni, hiszen az alkalmas idő kérdése merül fel az igében. Az alkalom, amikor valakinek felcsillan a fejében, szívében a gondolat, hogy ez az a nap, amikor megtérek, ez az a nap, amikor Isten közelébe kerülök. Ez az a nap, amikor megszabadulok vétkeimtől, és amikor veszem a bűnbocsánat ajándékát. Fentről meghatározott személyes ünnepnap ez azoknak, akik éberen figyelik az isteni kegyelem kiáradását.

Megélni a napot, az új napot, mint kegyelmet - átélni azt, hogy megkegyelmezett emberek vagyunk - ez az a nap, amikor örülnünk és vigadnunk kell. Egyébként áldás legyen az új iskolai éven, hiszen ez is kegyelemből van. Ámen.