„Szenteltessék meg a te neved.”  (Mt. 6,9)

Az Úr imádságának első kérése van itt leírva. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy Jézus, miután imádságban megszólítja az Atyát (mi Atyánk), éppen ezt tartja a legfontosabbnak, hogy Isten neve az emberek szívében  ne veszítse el a szentségét. Egyébként szent az Isten, és nem lehet ezt sem elvitatni, sem megváltoztatni.  Az ember szempontjából azonban ennek csak úgy van értelme, hogyha ezt a szentséget megérzi, felismeri, és önmaga szempontjából mércének tartja. Csak akkor élhet annak szellemi ereje által.

Ez elsősorban megteremti a szükséges istenfélelmet, áhítatot, állandó dicséretet az ember szívében. Aztán arra ösztönzi, hogy gondolatait, beszédét, cselekedeteit úgy kontrollálja, hogy Isten szentséges nevét miatta szidalom ne érje, hanem szálljon arra dicséret és dicsőség. (Heidelbergi Káté 122.) Minden más fölött Isten neve szent legyen a te életedben, és akkor sokféle áldás követi ezt. Tapasztald meg, és áldjad a szent Istent! Ámen.