"Ha Isten segít, a falon is átugrom." (Zsolt. 18,30)

Nem a képességeinkkel van a hiba, hanem azzal, hogy nem ismerjük azokat. Számomra ez a gondolat ugrott be elsőre, elolvasva mai igénket. Persze már másodszorra olvasva inkább azon akad meg tekintetem, ami e rövidke szakaszban a lényeg: "Ha Isten segít"... Bizony az ő segítsége a benne bízók és általa munkálkodók számára elképesztő akadályokat leküzdő csoda: hol a várfal omlik össze a kürtszóra(Jerikó bevétele), hol pedig maga az ember képes a falon átugrani, mert Isten segíti őt. Az a baj, hogy sokan éppen azt vonják kétségbe, hogy Isten segíthet és meg is teszi, hiszen képtelenek elhinni azt, hogy ez a világ Isten kezében van. Ember-centrikus gondolat ez abban az értelemben, hogy a világ és a civilizáció a fejlődő emberi tudomány eddigi terméke és csupán akkor képednek el Isten csodáin, amelyekkel az övéit segíti, amikor már képtelenek logikus magyarázatokat találni a csodákra. Nem hiába mindnyájan tudjuk még a legmodernebb korban is, hogy ahol véget ér a tudást kereső ember számára az észbeli logika, nos ott kezdődik a hit legvalóságosabb isteni határa. Isten célja az, hogy ezen a határon végül minden földi gyermeke átjusson. Ámen.