"Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki." (Lk. 17,15-16a)

     Hányan mondják vajon magukban, olvasva a tíz bélpoklos történetét, hogy "én bizony nem mennék vissza Jézushoz!". Vagy hányan gondolnak betegségükben Isten segítségére úgy, hogy "csak gyógyuljak meg, be nem teszem a lábam a templomba..." Ugye, milyen visszásnak tűnik a gondolat? Pedig az 1:9 arány ma is éppen úgy érvényes, mint a történetben. A tízből csak egy tér vissza dicsőíteni és hálát adni. Ennek pedig egyetlen súlyos következménye van: a másik kilenc ott folytatja, ahol abbahagyta, vagyis ismét a betegség útján járnak. Egyikük viszont új utat talál. Imádkozzunk, hogy a statisztikák ellenében mégis a visszatérők között legyünk. Ámen.