"Íme eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat" (Jel.3,11)

     Mi lehet az, amit meg kell tartanunk? Ami nem múlandó, nem indulataink hozománya, nem a világ talmi csillogásából magunknak hazudott tört fény? Mit bízott ránk Krisztus, hogy megvigyázzuk, s ha életünk végén velünk lesz, koronát nyerhetünk vele? Úgy érzem magam most, mint amikor valami rég eltűnt apróságot keresek a lomtárban plafonig halmozott kacatok között. Tudom, hogy ott van (mikor nem keresem, rendszerint szemem elé kerül...), de sokadszori átpakolásra sem tudom megtalálni. Van valamink Krisztustól. Valami szent, nem e világból való. Ott van a szívünkben valahol. És teljesen biztos, hogy ma is nagy szükségünk lesz rá. Ámen.