"Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden." (5Móz. 15,11)

Az emberi élet egyik nagy kérdése, hogy miért is van szegénység, miért vannak nyomorultak, nincstelenek, koldusok? Miért kell átélni a testi vagy lelki mélységeket? Sokszor szembesülünk ezzel a nyomasztó kérdéssel, amikor körülnézve vagy magunkra tekintve elmondjuk: nincs pénz, nincs ház, nincs egészség, nincs nyugalom, nincs vigasztalás. Miért nincs? Mert Isten így látja jónak! Ő maga mondja: a szegény nem fogy ki a földről. Ezzel azonban megszabja a szolgálat irányát is. Nem lehetőségként bízza ránk a szűkölködőkön való segítést, azért talán, hogy így gyűjtögessünk egy néhány "mennyei kreditpontot", hanem elodázhatatlan feladatként testálja ránk. Nincs, nem lehet kibúvó. Hiszen mindaz amit mi adni tudunk a szűkölködőnek, az életünkben az Isten adománya. Amit kaptunk, abból adjunk örömmel a rászorulóknak, mert ez Isten akarata. Itt a földön meg kell tanulnunk osztozkodni, hogy a mennyei gazdagságban részünk lehessen. Ámen.