"Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!" (Kol. 4,17)

Nem jelent gondtalan életet az Úr szolgálatában állni. Pedig kívülről szemlélődő laikusok tekintetében például a lelkipásztor élete egy felhőtlen és gondtalan élet, sőt hozzá tevődik ehhez, mint egy rossz ízű  bírálatként az is, hogy semmit, avagy alig dolgoznak valamit, ergo meg sem érdemlik a fizetésüket. Még mielőtt a mundér becsületéért szállnék harcba, csupán annyit jegyzek meg: talán nem véletlen az sem, hogy kit, avagy kiket is hív el magának erre a szolgálatra az Úr, vagy kire meri és kire akarja bízni ő az ő nyájának sorsát, életét és szolgálatát. Magyarul mondva kinek gondjaira meri az Úr rá bízni az övéit... Mert ez határozza meg ezt a szolgálatot: az isteni bizalom, a kiválasztottság, a hivatás, a küldetés és a lelkiismeretesség. De így van ezzel mindenki hittételünk, az egyetemes papság elve szerint. Amit pedig Isten ránk bízott, azt a legnagyobb odaadással és gondossággal végezzük az Ő dicsőségére. Ámen.