"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa."  (Mt. 5,3)

Sokszor hallottam már idézni ezt a bibliai igét a cinizmus hangnemében az értelmi képességek és a szellemi tőkék emberi jelzőjeként. Frappánsnak tűnt bizonyos ideig,  aztán rájöttem, hogy sértés ez, még pedig  az igét megfogalmazó Mester felé, hiszen az ő szándékai messze köszönő viszonyban sem álltak a cinizmussal.

De hát ilyen ez a világ, a legtisztább mennyei tanítást is képes elferdíteni a saját érdekei számára. 

Én ma mégis a számomra értelmezett üzenetét kívánom itt megfogalmazni Jézus boldog mondásának: drasztikusabban értelmezem a szegénységet és egyenesen koldulásnak nevezem. Így pedig ezt olvashatnám: Boldogok a lelki koldusok... Hiszen, aki lelkileg koldul, az kéreget, vagyis az imádkozik. Az imádkozó ember pedig valóban boldog, mert tudja azt, hogy jutalma a mennyek országa. Hát ezért én sok lelki szegényt kívánok a jelen társadalmának. Ámen.